A település Győrtől DNY-ra kb. 10 km-re fekszik. A 83-as számú főközlekedési útról Győrnél (Ménfőcsanaknál) jobbra kanyarodva 7 km-re található meg.

Története
Leletek bizonyítják, hogy a település az őskőkor legvégső szakaszában már lakott hely volt.
Első okleveles említése Koroncónak 1207-re kelteződik. Régészeti szempontból a megye egyik legértékesebb, leggazdagabb települése. A XIII. században már népes curunczue nemzetség adott-e nevet a helységnek, vagy a helységről írta-e magát annak a nemzetségnek, bizonytalan. 1585-ig Koronczay nemzetség tagjai szerepelnek a falu uraiként. Ekkor Koronczay Menyhérttel a név a megyéből eltűnik. Elköltözött a nemzetség, vagy kihalt, más nevet vett fel? Nem tudni. Birtokrészükből a győri káptalan részesült eladás folytán, továbbá a falu nemesi családjai. Levéltári adatok szerint Koroncó a középkorban a győri káptalan és "több nemes", így a Koronczóy és Újszászy családok birtoka. A középkor végén okmányok említik a koroncói halastavat, mely Bakócz Tamás esztergomi érsek adományaként szerepel. Feltehetőleg a mai plébánia előtt folyó Bakony-ér vízénél szélesebb és mélyebb tó volt. E tavat az akkor Füzegnek (Fyzegnek) nevezett, ma Bakony-ér néven szereplő folyócska táplálta. Ez a századok folyamán gondozás hiányában feltöltődött, eliszaposodott. A falu a török hadjáratok alatt sokat szenvedett és hamar elpusztult. 1608-ban az okmányokban mint elpusztult, hódolt falu szerepel. Adóját 1619-ben 1 1/2 kapura vette a megye. 1621-ben két török ura volt. Olaj bég és Ali szpáhi, majd Izsép és Ali. Később a fehérvári Csorba Ali és Rab Ali sarcolták a falut.

1683-ban a Bécs ellen vonuló török tábor egy része Koroncó és Patona között veretett hidat és ezen vonult át. A falu ekkor elpusztult. De hamarosan újra lettek lakói. Régi temploma ez időben még állt, de düledezett. A visszaszivárgott, megmaradt nép új erőre kap, vesszőből font, sárral tapasztott templomot állított. Ezt a helyet jelöli a községházával szemben álló kereszt. Körülötte volt a temető, mely elpusztult. Helye a Bercsényi út nevet kapta. De a Puszta temető név annyira rögződött, hogy a mai napig is használatos.
A török uralom 150 évig tartott. A falu elpusztult. Távozásuk után a visszaszivárgó csekély lakosság nem sokáig élvezhette az építő nyugalmat. Az 1700-as évek elején dúló kuruc-labanc háború egyik eseménye országos hírűvé tette Koroncó nevét. Ugyanis 1704. június 13-án a falu határában ütközött meg Forgách Simon II. Rákóczi Ferenc tábornoka, Heister császári tábornokkal és ekkor súlyos veszteséget szenvedett a kuruc csapat.

Feljegyzések szerint a holt testek úgy feküdtek a harc helyén, mint aratás után a búzakévék. A csatavesztés rossz következményei az egész megyére kihatottak. A császári csapatok, amit lehetett, vittek, amit nem lehetett elvinni, elpusztították, nemcsak Koroncón, de megyeszerte. A kuruc szabadságharc elbukott.
Életerejét a legújabb kori történelem politikai döntései sem tudták megtörni: továbbfejlesztésre nem tervezett faluként lakosságszáma növekedett, s növekszik ma is (1990-ben 1812 fő, 2001. január 1-én 1905 fő , 2010-ben 2006 fő). A néhai zsákutca-jelleg is megváltozott mára, a község Győr, Rábapatona, Tét irányában átjárható, Győrszemere felé pedig 1800 méter kiépített út hiányzik a normális összeköttetéshez.

Mai élete
A táj fontos alkotóelemei a folyók, vizek. A Marcal, a falut kettészelő Bornát-ér, a határt behálózó erek. A 2680 ha közigazgatási területből 190 ha a belterület. A külterület túlnyomó része szántó, de jelentős erdő területek, szőlő, gyümölcsös is van.
Koroncó-Zöldmajorban működik az értelmi fogyatékosok intézete. 1980-ban létesült a községi óvoda, 1990-ben került a jelenlegi helyére. A Faluban 1999-ben indult meg a vezetékes gázszolgáltatás.
A községnek 1997 óta van címere, zászlója melyek a Honfoglalás 1000 éves évfordulóján a Hősi Parkkal együtt készültek el.